Alfred Jarry: Übü király és a magyarok
Történelmi ámokfutás hangszerekkel, bábokkal egy részben felnőttelőadás.
Szahar! – harsan fel a világ színpadain a botrányt okozó kezdőszó. Az „Übü” több mint száz éve őrzi frissességét, titkát. Vajon tényleg vásott fantáziájú nebulók tanárgúnyoló tréfája volt? Vagy kaján és gonosz Macbeth-parafrázis a mohó kispolgárról? Vagy inkább éles politikai szatíra a mindenkori hatalomról? Az emberi természetről?
Übü papa – király! Örök és elpusztíthatatlan; egyszerre gyermeki és végletesen gonosz, falánk, agresszív és pénzsóvár, félelmetes, ugyanakkor mégis nevetésre ingerlő, gyáva, esetlen figura. Egy hadra kelt karalábé.
Méltó társa a kellőképpen visszataszító, ravasz, kétszínű Übü mama, aki töméntelen bájaival próbálja elkábítani a férfiakat. A két Übü, papa és mama, a hatalom, a pénz, a „hurka” érdekében minden törvényt, erkölcsöt áthág, gátlás nélkül pusztít maga körül. Mindent és mindenkit, végül egymást is. Közben rettegnek és rimánkodnak.
És körülöttük a többi szereplő: a „naiv” világ – átejtett gyilkosok, elárult cinkosok, barátok és áldozatok.
A Budapest Bábszínház felnőttelőadása a drámai mű abszurditását, mulatságos tragikumát nagyítja fel. A Scherer Péter és Györgyi Anna által megformált két „hús-vér” főszereplő mellett látványos bábtechnikák segítenek Jarry groteszk világának megjelenítésében. Az árnyjátékkal, vetítéssel, óriás figurákkal elmesélt történet egyik kuriózuma a hangszerbábok használata, melyek élnek, zenélnek és küzdenek a jók igazáért.
Jékely Zoltán fordításának felhasználásával bábszínpadra alkalmazta: Kiss Csaba.
