A világ zenei életében az egyik legfigyelemreméltóbb karrierrel büszkélkedhet Marcus Miller, aki két Grammy Díj birtokosa, a műfaj tizenegy meghatározó albumának zeneszerzője és producere, amelyeken megmutatja egyedülálló technikáját, mint a világ egyik legtehetségesebb elektromos basszusgitárosa.
A világhírű zenész először klarinéton tanult meg játszani, de azóta professzionálisan szólaltatja meg a billentyűket és a basszusklarinétot, de mindenek felett három évtizede a világ összes kritikusa és rajongója által a legjobb elektromos basszusgitárosának tartott művész. Mintegy ötszáz albumon szerepel a neve, stílustól függetlenül. Muzsikált többek között Donald Fagen és Eric Clapton, George Benson, Dizzy Gillespie, Joe Sample, Wayne Shorter és Grover Washington, Jr. albumain, de hallhatjuk őt Roberta Flack, Paul Simon és Mariah Carey lemezein is. Aretha Franklin, Chaka Khan, sőt Jay-Z és Snoop Dogg is vele akart dolgozni, csakúgy mint Z.Z. Hill, Billy Idol, Al Jarreau és Michael Franks, sőt az operaénekes tenor, Kenn Hicks is őt kérte fel.
Két R&B szólóalbum után a nyolcvanas évek elején megalapította a The Jamaica Boys nevű zenekart olyan sztárokkal, mint a dobos Lenny White és az énekes Mark Stevens. Két album után visszatért a fiatalkori zenei álmaihoz a The Sun Don't Lie és a Tales című lemezekkel, mindkettő a Feketék zenéjének fejlődését követi nyomon a stílusával. A rajongók által olyannyira szeretetett Live and More után megjelentette az M2 című albumát saját lemezkiadójánál. Ezzel megkapta a második Grammy Díját, mint 2001 Legjobb kortárs jazz albuma. Ezek után egy újabb dupla élő CD következett, a The Ozell Tapes: The Official Bootleg, amit a Silver Rain, a Free és tavaly az A Night in Monte-Carlo követett. A legutóbbi annak a fantasztikus koncertnek a felvétele, amelyet Miller Monaco-ban, “a gazdag emberek játszóterén” adott. A repertoárt ő maga választotta ki, legtöbbje saját szerzemény volt, szimfonikus zenekarra hangszerelve.
Producerként, zeneszerzőként és zenészként Miller volt az a jazzlegenda Miles Davis utolsó legjelentősebb társa, akivel a kortárs jazz zene “nagyágyúját”, a “Tutu”-t együtt készítették. 25 évvel később életre hívta a produkciót a “Tutu Revisited” elnevezésű turnéjával, ahol egy dupla CD és egy DVD is készült. Húsz évvel Miles halála után Miller producerként szervezett egy európai turnét Tribute to Miles címmel. A koncerteken basszusgitáron és basszusklarinéton is játszott Davis egykori zenekarának két legendájával, Herbie Hancock-kal and Wayne Shorterrel.
Társproducerként, hangszerelőként és zenészként Millernek nagy szerepe volt Luther Vandross sikereiben, hiszen tucatnyi R&B és popslágert írt kedvelt énekesének, olyanokat, mint a "Never Too Much," az "Any Love," a "Til My Baby Comes Home," a "For You To Love" és a Grammy Díjas “Power of Love”-ot.
A filmes világban is sikert aratott, hiszen ő volt a zeneszerzője minden idők egyik leghíresebb bulizenéjének, a "Da Butt"-nak, ami Spike Lee "School Daze" című filmjében hangzott el. Ezen kívül még húsz másik filmben dolgozott a Hudlin testvérek vígjáték klasszikusától, a Bumerángtól kezdve a "This Christmas"-ig, sőt "The Trumpet of The Swan," című animációs gyerekfilmnek is ő szerezte a zenéjét, csakúgy mint Chris Rock televíziós sorozatának, az “Everybody Hates Chris”-nek.
Miller David Sanborn munkásságára is nagyon nagy hatással volt. Nemcsak azért, mert az altszaxofon óriás különleges, és azonnal feismerhető hangzásvilágának kialakításában oroszlánrésze volt, hanem mert Marcus szerzeményével, az "All I Need is You"-val nyert Grammy Díjat.
A jelenben Marcus érdeklődése és tevékenysége túlmutat a művészi törekvéseken. 2007-ben ő volt a házigazdája az első North Sea Jazz Cirkálónak, ami nem csak azt jelentette, hogy a zenekarával fejre állította a hajót, de olyan művészeket nyert meg maga mellé a színpadra, mint Herbie Hancock, McCoy Tyner, David Sanborn és a Dee Dee Bridgewater, Roy Hargrove, James Carter, DJ Logic és Medeski, Scofield, Martin & Wood. A rajongóknak minden nap gondosan felépített programokat szervezett, és számos spontán jam session élményével térhettek haza. Marcus ugyanitt szemináriumokat tartott, nyilvános beszélgetéseket vezetett az ott lévő hírességekkel. Ez az út olyan sikeres volt, hogy 2009-ben meghívták a Playboy Jazz Cirkálóra a Karibi-térségbe, és ma ő az egyik házigazdája a Smooth Jazz Cirkálónak David Sanborn társaságában. A két művész egy nyári közös turnéra is összeállt George Duke-kal az Egyesült Államokban és Japánban.
2008-ban Stanley Clarke, Marcus és Victor Wooten, a “basszusvilág” három titánja kitalálta a “Thunder” elnevezésű turnét SMV előadói néven. Ez a hármas már ezt megelőzően is a rajongók kívánságlistájának első helyén szerepelt, de addig a három sztár mindig csak ígérgetett, mondván akkor hívják életre a közös produkciót, ha ezt a szoros időbeosztásuk lehetővé teszi. Végül amikor 2007 októberében Clarke életműdíjat kapott a Bass Player magazine-tól, a szokásos éves Bass Player Live! koncerten New Yorkban, Miller és Wooten is úgy intézték, hogy szabaddá tegyék magukat és felléptek vele. A fantasztikus előadástól a jelenlévő 900 néző a visszajelzések alapján “eldobta az agyát”, de ami még ennél is fontosabb volt, a három zenész megérezte a köztük lévő kémiát, és arra sarkallta őket, hogy életre hívják azt a régóta dédelgett tervüket, hogy együtt muzsikáljanak.
Miller karrierje eközben tovább szárnyal, miközben ő maga is folyamatosan változik, újabb zenei ötletekkel képráztatja el a világot, így csak azt kell várnunk, mi lesz az a következő produkció, amellyel meglepi a rajongóit.
Jegyárak: 9900, 12900, 14900, 16000, 25000 Forint
Online jegyvásárláshoz kattintson ide!
